Vallomás? Talán nem fogalmaznék így, azt hiszem erős kifejezés lenne, és talán nem is teljesen helytálló. Inkább egy kis helyesbítés. Az biztos, hogy eszembe jutott valami, amit most megosztok.

     Azt hiszem sokan mást gondolnak rólam, mint ami igazából vagyok. Talán mást mutatok, talán félreértenek. De az is lehet, hogy csak egyszerűen figyelmetlenek. Azért is gondoltam erre az utolsóra, mert a blog kezdésénél írtam egy kis bemutatkozót, amiben leírom, hogy ez csak az én gondolatom, és nem mondom azt, hogy ez így van, és szent, meg sérthetetlen, meg hasonlók. Csak eszembe jut valami, aztán leírom. Lehet, hogy hülyeség, de ez van, én így gondolom.

   Ha valakinek esetleg nem tetszene, akkor azt tudom mondani, hogy nem kell olvasni. Nem fogok megharagudni senkire, ha esetleg rosszat mondana az írásaimról, sőt, ha szólnak, hogy rosszul látok valamit, vagy egy másik szemszögből mutatják meg azt a dolgot, akkor annak külön örülök.

   Viszont aki azt gondolja, hogy sajnáltatom magam, annak szeretném mondani, hogy ez nem így van, bár nem tudom, ogy miből lehetne ilyenre gondolni. Ha írok, akkor én nevet nem mondok, nem is utalok senkire, nem jellemzek senkit, ez nem az én dolgom, jogom sincs hozzá. Ha esetleg valaki magára ismer, az csak a véletlen műve, az lehet, hogy egyik másik ismerősömmel történt dolgokat leírok, de nem úgy, hogy ezzel megtörtént, az meg annyira hülye, vagy bármi ilyesmi.

   Szimplán gondolatmenetet vezetek végig egy-egy íráson. Ha valakit bántana, akkor ez van. Nem az a célom, hogy leírjam, hogy ki hogy viselkedik, mert előfordulhat, hogy elfogult vagyok, vagy rosszul látok dolgokat, és nem az én dolgom amúgy sem. Nem azért kezdtem el, hogy kibeszéljek mindenkit, és nem is azért, hogy minden napomat leírjam. Ha eszembe jut valami, akkor leírom, aztán kész. Ebből kár is lenne konzekvenciát levonni, hogy vajon milyen életem lehet.

   Nem okoskodás ez, nem, bár vannak akik azt hiszik. Csak az én nézőpontomból írok le egy két eseményt, gondolatot, de ezt már sokat mondtam. Tényleg nem gondolom, hogy most 'hú, de milyen okos vagyok!'. Egy szóval sem mondtam, hogy tévedhetetlen vagyok.

     Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem megmondás senkinek, ez nem okoskodás, ez nem keménykedés, és nem önsajnáltatás! Ez csak az én gondolatom. Amit én érzek, és nem mondom, hogy így van, de én így látom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.