A világ dolgairól mindenkinek van véleménye, helyesebben annak van csak véleménye, akinek van tapasztalata az adott témában, vagy másoktól hallott pár dolgot, vagy egyéb helyről szerzett információt. Ha fingod sincs a témáról, akkor nem tudsz hozzászólni, nem tudsz oksoat kérdezni, legalábbis legtöbb esetben, én így látom.

     Az emberek ha felnéznek valakire, nagyrészt egyből elhiszik neki, amit mond, ha igaz, ha nem, és valószínűleg, ha egy másik társaságban feljön a téma, akkor azokat mondják vissza, amit hallottak. Néha azért el kell gondolkozni azon, hogy vajon tényleg úgy van-e, ahogy a másik mondta.

   Sokan nem gondolják át, sokan nem néznek utána egy bizonyos témáról hallott információknak. Azt gondolom, hogy ez baj, mivel nem minden eredendően igaz, amit egy "okosabb" ember mond. Nyilván mindenkinek vannak helyes és helytelen meglátásai, és van amikor magunk sem vesszük észre, hogy talán rosszul gondoltunk dolgokat, rosszul cselekedtünk, sokszor olyan következtetéseket vonunk le, amik nem biztos, hogy helytállóak.

   Amondó vagyok, hogy ha hallunk, látunk, olvasunk valamit, akkor érdemes utána nézni, több helyről információt gyűjteni, hogy teljesebb képet kapjunk a témáról, és el tudjuk dönteni, hogy melyik a helyes megállapítás.

   Ha kritikát kapunk, és rosszul esik, mert nyilván nem jó érzés, ha valakitől azt hallod, hogy rosszul cselekedtél, akkor először elutasítjuk túlnyomó többségben, még akkor is, ha érezzük, hogy nincs igazunk. Át kell gondolni, amit felrónak nekünk hibaként, hogy vajon tényleg igaz-e, hogy rosszul gondoltunk valamit, vagy rosszul cselekedtünk. Nem szabad abba a hibába esni, hogy azzal hitegetjük magunkat, hogy rosszat akarnak nekünk, vagy már megint belénk akarnak kötni. Át kell gondolni mindent, és ha saját elveink szerint helyesnek látjuk, akkor elfogadni, esetleg változtatni a helyzeten, ha teljesen hülyeség és észérvek nélkül támadnak, akkor megkérdőjelezhető az igazságtartalma az észrevételnek.

   Nem szabad elfogultnak lenni, egy külső szemszögből kell vizsgálni ilyenkor a helyzetet, és a másik oldalról is belenézni, hogy vajon ha mi vagyunk az elszenvedői az esetnek, akkor mit éreznénk, hogyan viszonyulnánk a dolgokhoz. Ha hibázunk, és ez bebizonyosodik, akkor igyekezzünk tanulni belőle. Minden tettet meg kell kérdőjelezni szerintem, hogy most az a többiek javát szolgálta vagy sem. Esetleg kicsinyes, önző célból viselkedtünk úgy, hogy másnak az a kárára vált, vagy a közösség javát szolgálva.

   Nem elég elfogadni egy tanácsot, egy észrevételt. Bele kell nézni mélyebben, hogy mennyi igazságtartalma van, a lehető legkisebb elfogultsággal. Talán ez a legnehezebb az egészben. Elfogadni, hogy tényleg hibáztam, rosszul látok dolgokat és a másiknak igaza van, Akkor főleg, ha esetleg egy olyan mondja, akivel nem ápoljuk épp a legjobb kapcsolatot.

     Nem szabad egyből elfogadni, vagy elutasítani bármit, amit mondanak, amit olvasunk. Úgy gondolom, hogy alapvető dolog a kérdőjel magunk felé, hogy mit? és hogyan? csináltunk, és, hogy mi volt az indítéka? Szánalmasnak érzem, az önző, kicsinyes "szúrkálódást", "odamondást", csak azért, hogy a másiknak rossz legyen, vagy hogy szenvedni lássuk.

   Aki igaznak érzi a kritikát, az igyekezzen úgy cselekedni, hogy javítson a hozzáállásán, viselkedésén, ha pedig teljesen kizárt, hogy igaza van az ellenünk beszélőnek, azt nem kötelező elfogadni, ennyi. Nem szabad mindent elsőre elhinni, vagy úgy venni, hogy rosszat akarnak. Meg kell látni, ha valaki építő szándékkal mond valamit, aminek a segítségével jobb emberré válhatunk, több emberi értéket képviselhetünk...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.