Nos, ahogy korábban ígértem, bár egy kis csúszással, de elmesélem egy korábbi (óvodás korból szórmazó) kis történetet. Előre szólok, hogy rövid lesz, mivel már nem sok dologra emlékszem.

     Szóval az óvoda. Kb 200 m-re volt tőlünk, mármint a lakástól, bár szerintem elsőre is érthető volt. Na mindegy, szal már akkor is orrba-szájba hajtottam a csajokat. Ez természetes. Akkor még nem tudtam, de nagyon sok későbbi osztálytársammal jártam egy csoportba és egy oviba. Na ez a lány nem volt köztük, ovi után kb 2szer táttam. Emlékszem, egyszer tesómmal tanítottuk számolni, mert mi már "nagy" iskolások voltunk, végeztünk az 1. osztállyal, Ő meg akkor volt nagycsoportos, vagy talán akkor kezdte az általánost.

   Szal oviban Ő volt az aki nagyon tetszett, bár ahogy később rájöttem, abban a korban nagyon könnyen barátkozik az ember, vagyis nemtudom másnál hogy van, én ezt tapasztaltam magamon.

   Ez nem tudom, hogy kötődik a témához, na mindegy, úgy látszik mégis hosszú lesz ez a sztori. Szóval egyszer korán reggel kerültünk be, aztán ott volt Ő meg egy másik srác, pont aki a 9 éves "megpróbáltatásaim" során lett említve, na meg ugye én is. Mindkettőnknek tetszett a lány.

   Aztán nem tudtunk mit csinálni, és Ő kitalálta, hogy fogócskázzunk. Ő volt a "fogó", és akit elkapott kettőnk közül, azt az egyik mászókába vitte. Persze a kint lévő megmenthette, ha bement hozzá és megérintette. Gondoltam, hogy így nem olyan izgalmas, bár kicsit nehezemre esett elszaladni előle, főleg miután kitaláltam, hogy akit elkap, azt meg kell puszilnia.

   Nagy meglepetésemre egyből beleegyezett. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy sokszor hagytam magam és jött a szokásos szöveg: 'a fenébe, már megint elkapott'. Aztán nyomott egy puszit, persze csak az arcomra, nem voltunk annyira vagányok, hogy messzebb menjünk. Jó kis reggel volt.

   Nemsokára mikor bementünk a termekbe, akkor szabad foglalkozás volt, gondoltam, hogy rajzolok Neki, dehát egy 4 éves gyerek mi mást tud nyújtani?! Szal rajzoltam egy szivárványt, milyen fantáziadús voltam. A másik srác is valahogy így gondolkozott és valamilyen csuda folytán egyszerre értünk oda, és nem kis meglepetést okozva láttuk, hogy ki mit rajzolt.

   Egy kis hatásszünet, majd mondta a lány, hogy most nem tud dönteni, menjünk vissza később. Eltelt egy kis idő, aztán visszatértünk, és nagy meglepetésemre az én rajzomat választotta, ami azt jelentette, hogy igen...Én nyertem!!!

     Igaz, hogy nem lett semmi folytatás, de akkor jó érzés volt, hogy diadalmaskodtam...milyen nagy szavak, na sebaj, azért szép kis emlék, és mostmár elméletileg meg van örökítve.

T-Duck

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.