A mai napon egy fácánneveldét látogattunk meg Vámospércsen és megnéztük a gúthi erdő vadászházait is. Az utazás ismét irreálisan hosszú volt...szerintem, de sebaj, azért nem nagyon unatkoztunk.

     Szóval reggel a szokott időben, már ülünk a buszon és várjuk az új tanárt, aki szintén késett kb 10 percet. Elindulunk, zötyögünk szépen Haláp irányába, majd onnan egyenesen tovább Vámospércsre, ami után nemsokkal megálltunk.  Egy kis séta és el is jutottunk a vadászházhoz, ami mellett ott volt a fácánnevelde is, de ennyire ne rohanjunk előre...

   Bementünk a vadászházba, körben a falon őzbak trófeák, egy hatalmas disznó bőre kiterítve, egy szalonka kitömve hátul, és a csillárok dámaggancsokból (3db) voltak összerakva szépen. Volt még egy térkép is kiakasztva, ami a vadászterületet jelölte, azon belül zölddel kiemelve az erdőket, és persze néhány települést is mutatott.

   Rengeteg információt hallottunk a helyről, pontosabban a Vámospércsi Farkasvölgye nevű területről, ahol farkast is lőttek régen, -talán a legutolsó farkasok egyikét, amit Magyarországon lőttek- és erről is kapta a nevét. Megtudtuk, hogy milyen vadból mennyi van becsülve, így kb 30-40 disznó, 70-80 őz, 4-5 dám és pár gím kószálhat arrafelé.

   Később benéztünk a fácánnevelő épületébe, és megnéztük, hogy hova eresztik ki a fácánokat, majd mikor a fák között a fiúk elvégezték a dolgukat elindultunk vissza a buszhoz. Persze a vadgazdák szokásukhoz hűen (bár a levelezősökkel mentünk, de magunkra nappalisokra gondoltam) marhulnak, szal egyik srác hozott csúzlit, és azzal lövöldöztünk mindenfélére, kisebb-nagyobb sikerrel, majd mikor a tanár el akarta kobozni, inkább abbahagytuk. Irány Gúthra...

   Megérkeztünk,  lepattantunk a buszról, majd ki volt téve 2 dámtrófea és egy hullajtott aggancs. A hullajtottat körbeadták, miközben a másik kettőről kiderült, hogy világrekorderek. Gyönyörű szép volt mind. Közben sok hasznosat tudtunk meg a gúthi erdőről is, például, hogy kb 800 disznó van, kb 600 őz, kb 700 gímszarvas és kb 8-900 dám.

   Bevittek még a két vadászházba, ahol gyönyörű festmények voltak a világrekorder dámbikákról, és fotó is, meg egy kapitális gímtrófea és rengeteg őztrófea, a falon pedig dámaggancsból készült lámpák voltak. A nagy vadászházban pedig ki volt akasztva a falra egy nagy vadkan feje is, de ott is megtalálható volt minden az előbb említettekből.

     Végeredményben jó kis túra volt ez is, sokat tanultam, és sok szép helyet láttam, azt azonban sajnálom, hogy vadat nem láttunk, egyetlen árva fácánt hallottunk csak a fácánnevelde mögötti bozótosból. Az utazás most nem volt olyan izgalmas mint eddig, kevesebb hülyülés ment, de azért ez is király kirándulás volt!!!

T-Duck

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.