Az első puskalövés...hát ez nem teljesen igaz így, mert már lőttem puskával, bár az "csak" légpuska volt. Tegnap egy sokkal komolyabb fegyverrel volt szerencsém lőni...

     Minden azzal kezdődött, hogy mentem reggel 6:30ra egyik csoporttársamhoz (innentől nevezzük Á-nak) egy másik csoporttársammal (nevezzük P-nek), mert segítettünk a fácánneveldéjükben dolgozni.

   Mielőtt elindultunk a telepre "Á" betette a kocsiba a puskáját, ekkor már felcsillant egy kicsit a szemem, hogy hátha én is lőhetnék majd egyet, de aztán lenyugtattam magam, hogy nem lövöldözni megyek, hanem dolgozni, de ha mégis úgy alakulna, akkor természetesen élek a lehetőséggel. Azt azért már az elején közlöm, hogy eddig nem sok közöm volt a vadászpuskákhoz...sem.

   Mikor megérkeztünk a helyszínre és kiszálltunk a kocsiból, "P" a kezembe adta a fegyvert (valószínűleg azért, mert tudta, hogy még nem volt a kezemben ilyen, aztán had szokjam). Egy ideig fogtam, aztán visszaadtam a gazdájának. Bementünk a telepre, aztán nemsokára megjött a vadásztársaság elnöke és még néhány tag...munkához láttunk.

   A nap kicsit unalmasan telt, mert nem volt valami izgalmas a meló, de azért én jól éreztem magam kint a határban. Sajnos hamarabb haza kellett mennem, mert segítenem kellett bátyámnak. Jött is a telefon, hogy 3 és fél 4 között délután jönnek értem.

   Eltelt a nap nagy része, már háromnegyed 3 volt, és akkor elindultak a tagok haza. Újból megcsillant a remény, hogy még van idő 1-2 lövésre. Pont mire kikísértük őket és leültünk szusszanni egyet, már csörgött a telefon, hogy itt vannak értem...Na, gondoltam, ma sem lövök már, de sebaj, majd legközelebb. Közben mondta "Á", hogy 5 perc múlva kint leszünk, és bement a kis házikóba, közben "P" utána kiabált viccesen, hogy "hozd ki a puskát, had lőjön a gyerek!". A fegyver már kint is volt, mutatta "Á", hogy mit hogy kell, hogyan célozzak, aztán a kezembe nyomta, persze közben "P" mondta a hülyeségét: "mikor először lőttem, majdnem eltörte a vállam", mert nem tudtam, hogy mekkorát rúg a puska és erre rá is kérdeztem.

   Kezembe adták a fegyvert, egy szép, duplacsövű sörétes puskát (nem tudom milyen gyártmány, de pótolni fogom.). De én kis idő után visszaadtam, hogy szeretném látni előbb, hogy milyen is ez élőben. Több sem kellett "Á"-nak, vállhoz kapta és rálőtt a vízzel töltött flakonra, ami kb 20 méterre volt tőlünk. Nagyot durrant a puska, jobb fülem sípolni is kezdett (nem is hallottam mást), mivel közvetlen mellette voltam a lövés pillanatában.

   Visszakadták nekem, mégegyszer átvettük a célzási technikát és a fegyver elsütésének menetét, aztán célra tartottam, és meghúztam az elsütő billentyűt...a flakont én is "telibe" találtam. Szintén nagyot szólt, nem rúgott nagyot, bár azért megéreztem, de valami leírhatatlan érzés kerített hatalmába. Éreztem, hogy olyan valami van a kezemben, amivel akár életről és halálról dönthetek, komoly hatalom van most a kezemben. Egy komoly fegyver, ami nem hasonlítható a légpuskához. Persze ez az érzés másodpercek töredéke alatt lejátszodott, és gyorsan vissza kellett térnem a valóságba, mert már mondta is "Á", hogy törjem meg a csövet. Szerencsére a jobb oldalamon állt (így hallottam, mit mond), mert most a bal fülemre süketültem meg egy kis ideig. Eltoltam a megfelelő billentyűt, megtört a cső, "Á" pedig kihúzta a még füstölgő, piros színű AQUILA gyártmányú, 32 grammos, 3,1 mm átmérőjű sörétszemeket tartalmazó töltényhüvelyt és megszagoltatta velem. Varázslatos volt. Szó szerint varázslatos látvány és érzés volt ez, mikor mélyet szippantottam az erős lőporszagból...leírhatatlan érzés volt. Még mindig elbűvöl ha rá gondolok.

     Ezután gyorsan összecuccoltam, aztán mentünk, mert már vártak rám. Nagyon nagy élmény volt. Út közben még sok információt kaptam a sörétes fegyverek használatáról és a töltényekről. Megérkeztünk a megbeszélt helyre, átültem a másik kocsiba, és hazáig még jópárszor megszagoltam az első lövésemről megmaradt egyetlen tárgyilagos bizonyítékot, azt a piros töltényhüvelyt. Most is itt van előttem, még mindig lőpor szaga van...

T-Duck

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.