Ma hajnalban, olyan 3 óra körül elindultam hazafelé az egyik szórakozóhelyről, sok gondolkodási időm volt, míg hazaértem, és rájöttem 1-2 dologra, vagyis ezeket korábban is tudtam, de most tudatosult bennem.

     Szóval megértettem valamit tényleg, ahogy jöttem, a fehér táj előttem, még hullott a hó, szép volt. Történtek dolgok az elmúlt időszakban...

   Most egy volt kapcsolatommal kapcsolatban (milyen furcsán hangzik:D) szeretném megosztani a következtetéseimet. Kezdjük onnan, hogy nem ment minden simán, aztán egyszer csak vége lett. Ő elment egy másik városba tanulni, én maradtam a helyemen. Sok dolog történt, amiről nem tudok, amit nem mondott el, talán jobb is, ha nem tudom, talán nem is tartozik rám.

   Úgy gondolom, hogy amit egy ember megtesz, ahhoz másnak nincs köze, még akkor sem, ha esetleg Együtt vannak, vagy barátok. Mindenki éli a maga életét, van amikor ezzel másoknak fájdalmat okoz, természetesen nem szándékosan, bár van az ellenkezőjére precedens. Igazából ez csak arra az egyénre tartozik, aki teszi.

   Mikor még Együtt voltunk, talán tett olyan dolgokat, ami nem fair, nem tudom. Ha igen, akkor akár lehetnék mérges is, ítélkezhetnék, de nem teszem. Hiszen semmi közöm ahhoz, amit Ő tesz/tett. Utólag meg amúgy is tök fölösleges bármit is mondani. Ha így gondolja helyesnek, vagy ha esetleg tudja, hogy rossz, de megteszi, akkor sem vonhatom felelősségre. Ő így döntött, semmi közöm hozzá. Úgy rendezi az életét ahogy akarja, én is ezt teszem.

   Írtam 2 posztot az elmúlt 1-2 napban, amik eléggé keménynek tűnnek, az egyiket véletlenül kint is hagytam. Este írtam, mikor megmutattak nekem egy szövegrészletet egy bizonyos blogból, amiből igazából nem lehet semmi konkrétat kikövetkeztetni. Eléggé fájt mikor olvastam, és hirtelen felindulásból írtam ezt-azt, amit már bánok, de igazából tökmindegy. Reggelre tiszta fejjel tudtam, hogy hiba volt, ezért törölni akartam, de csak az egyikkel tettem meg, a másik a figyelmetlenségem miatt kintmaradt.

   Most, tiszta fejjel írom meg a végszót.

   Amit az előbb is írtam, amit tesz, az Rá tartozik, ha nekem rossz, akkor sincs hozzá közöm, szerintem. Mindenki maga dönti el, hogy mi jó Neki, aztán, ha ez másnak fáj, akkor ez van.

   Szóval elkerült egy másik városba, másik iskolába, más emberek közé. Teljesen új közeg, teljesen más minden. Úgy alakult, hogy nem tudtuk tartani a kapcsolatunkat, vége szakadt. Mindegy. Ezen túl nem is érdemes ezen gondolkodni, mert megtörtént, ennyi volt, tovább kell lépni.

   Azt viszont elég nevetségesnek tartom, hogy valaki azért legyen gyerekes, vagy gyerek, mert még mindig szereti esetleg a másikat, (ha már nem is úgy mint korábban, szerelemből, de azért mégsem semleges számára), és eddig is az volt neki a legfontosabb, hogy Ő boldog legyen, és ezért azt kívánja tiszta szívből, hogy Sok Boldogságot. Nem azért, mert kötelező, vagy akármi! Nem értem ebben a logikát. Miért? A "felnőtt" ember mit mond ilyenkor? Nem azt, hogy úgy látszik én nem tudtam megfelelni, de akkor bízom benne, hogy valaki más, majd boldoggá tesz?

     A végszó az, hogy tökmindegy bármit is mondok, teszek, ha csúnya dolgokat írok, mondok, akkor sem tudok változtatni a tényen, hogy most nem akar velem lenni. Szóval nem is érdekel...tovább kell lépni!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.