Most a beilleszkedés nehézségeire, bár sokkal inkább az ezzel járó változásokra fogok kitérni, remélem megfelelő terjedelemben. Itt több tapasztalatomat fogom leírni, amiket majd jelzek is.

     Nos, ismét az egyetemi életemről szeretnék mesélni, ahogy bekerültem abba a társaságba, ahová szinte mindenki idegenként került be, bár voltak páran akik már ismerték egymást középiskolából.

   Nyilván, ha az ember új csapatba kerül tudja, hogy tiszta lappal kezd, nem tudnak róla semmit, így kialakíthat magáról egy esetleg előnyösebb képet. Persze itt nem arra gondolok, hogy egyből hazudni kell mindenkinek mindenről, mert aztán igencsak hiteltelenné válik az egyén mikor kiderül, hogy nem is úgy van.

   Sokkal inkább elfedni az esetleges hibáinkat, és az előnyosebb oldalunkkat mutatni. Itt még igazából nem sok változást kell ezközölni, sokkal inkább akkor, ha az ember nem annyira határozott, vagy épp magabiztos, de ezt a képet igyekszik kialakítani magáról az új ismerősök között. Na ott igencsak változtani kell, mert senki sem szereti, ha egy kis hülyegyereknek gondolják, vagy valami töketlen nyominak. Ez viszont igen kellemetlen tud lenni, dehát a cél a fontos. Na a cél nem a megtévesztés, legalábbis az én esetemben, hanem az olyanná formálódás volt.

   Ezt egy hitelkártyához tudnám hasonlítani, amikor arról van szó, hogy tudjuk, hogy lesz pénzünk, mondjuk egy tv-re, de jelenleg nincs a kezünkben az összeg, akkor egy hitelkártyával meg tudjuk venni, megelőlegezzük magunknak, és így utólag kifizethetjük. Valahogy így gondolkodtam én is, hogy ezt mutatom, és ilyenné válok. Szerencsére sokminden történt, ami megkönnyítette a dolgom, főleg az ígéretek, mert ha egyszer megígérem, akkor azt teljesíteni is kell. Sajnos előfordult, hogy nem sikerült betartani 1-2 ígéretet, de ez más dolog.

   Szerencsémre én lettem a csoport vezetője, így olyan felelősségem lett, amihez elengedhetetlen a határozott magatartás. Szerencsére sikerült felnőnöm a feladathoz, és így sikerült változtatnom ezen a hiányosságomon. Magabiztosabb lettem és határozottabb is egyben.

   Olyan emberekkel ismerkedtek meg, akik magasabb szinten álltak érettségben, mint én, mivel szinte én vagyok a legfiatalabb, és én eddig elég keveset tapasztaltam a világból. Fel kellett nőnöm hozzájuk, mert nem akartam, hogy kis hülyének nézzenek, és ne tiszteljenek. Szerencsére sikerült annyit változtatnom magamon, hogy nem fáj emiatt a fejem. Saját magam érdekében voltam rákényszerítve, és sikerrel zártam az "akciót".

   Természetesen ez egy jobbik oldal, mikor pozitív irányban "kell" változni ahhoz, hogy befogadjanak, és így senkinek nem ártok, csak barátokat szerzek, és nem ellenségeket, nem váltok ki ezzel ellenszenvet senkiben, úgy érzem, hogy tényleg előnyömre változtam.

   Sajnos van precedens ennek az ellenkezőjére is. Mikor valaki azért változik visszafelé, negatív irányba, hogy egy negatív csoport ne cikizze ki, vagy ne baszogassa állandóan. Mikor valami suttyó társaságba kerül az ember, ahol csak úgy lehet az "Valaki", ha lealacsonyodik az ő szintjükre. Bunkóznak mindenkivel, teljesen negatívan látják a világot, keménynek hiszik magukat, azt hiszik, hogy mindent megtehetnek. És inkább lealacsonyodunk a szintre, minthogy megtartsuk az esetleges egyéniségünket.

     Na ez nagyon fontos, az egyéniség!!! Nem szabad túlzásokba esni, nem szabad elveszíteni az egyéniségünket, ami ránk jellemző! Meg kell tartani, különben utána majd szívhatjuk a fogunkat, hogy mivé váltunk. Az egyéniségen csak javítani szabad, de rontani sosem! Azon kell lenni, hogy előrébb jussunk, és ne hátrafele haladjunk!!!

T-Duck

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.