Új körülmények között változik az ember? Ez a mai kérdésem, egyenlőre csak magamhoz, bár külső véleményekre is kíváncsi vagyok, mivel előfordulhat, hogy valamit rosszul látok.

     Tehát új körülmény. Mit nevezhetünk új körülménynek? Talán az új társaságba kerülést? Azt hiszem igen, és ez nagyjából le is fedi a lehetőségeket, mert egy új munkahelyen számunkra új társaság van, ugyanígy az iskolánál, legyen az gimnázium, főiskola, vagy egyetem. Sportról is lehet szó, ha valaki elkezdi, pl a focit, akkor egy csapathoz kerül, ahol valószínűleg nem sok embert ismer, vagy, ha klubbot vált. Vagy akármiről is lehetne szó, de most több nem jut eszembe. Én most az iskolaváltások tapasztaltalatait vesézem ki egy kicsit saját tapasztalatokra építve.

   Kezdjük mondjuk a gimnáziumba kerüléssel, mert igazából arra emlékszem csak azokból a napokból, mikor oviból általánosba kerültem, hogy sírtam, mert Anyáék nem voltak ott. De azt gondolom ezzel mindenki így van. Szóval ez a gimnáziumba kerülés nem ment könnyen, ugyanis én féltem minden változástól, nem akartam tovább menni, maradni akartam ott ahol vagyok, elbújva minden elől. Nagyon rövid volt az a nyár, mondanom sem kell. Általánosban nagyon beszűkült világnézetem volt, csak a foci aztán kész, nem voltam kíváncsi semmi újra és sokat sajnáltattam magam.

   Szerencsére ez változott azóta, megismertem olyan embereket akiktől sokat tanultam, belevittek "rossz" dolgokba. Sokminden történt velem, amiből szintén rengeteget tanultam.

   A gimiről ennyi elég is, had jöjjön az egyetem, amiben kb fél éve töltöm a napon nagy részét(?). Előfordult bizony, hogy kimaradoztam előadásokról, dehát ez azt hiszem nem meglepő. Na mindegy, kezdődött minden a gólyatáborral...

   Olyan körbe csapódtam, ahol nagyon sokmindenre rálátásom nyílt, szerencsére ott jó helyre kerültem, megtanultam jobban tisztelni a barátságot, bár ezzel eddig sem nagyon volt gond. Itt mindenkire lehet számítani, a gólyatáborban jól összerázódtunk, nincs olyan, hogy aljas módon kibasznak a másikkal, jó kapcsolatban van mindenki mindenkivel. Sokat tanultam már ezalatt a rövid idő alatt is, nekem bejött ez a váltás, csak pozitív irányban fejlődtem, emberségben, és mindenben, bár ehhez a vállalkozásom is hozzájárult, de az más tészta. 

   Olyan embereket ismertem meg, akikben tényleg meg lehet bízni, akik már nem csak szóban felnőttek, egytől egyig rendes emberek. Változnom kellett, fel kellett nőnöm hozzájuk, de szerencsére jó irányban kellett ezt tennem.

   Persze ez az én esetem, számtalan precedens lehet az ellenkezőjére, mikor olyan társaságba kerülünk, ahol nem fontos a barátság, vagyis nem annyira, ahol nem olyan rendesek az emberek, sőt néha bunkók, talán sokszor is. Talán rossz tanácsokat adnak, bár ez mindenhol előfordulhat, van ahol szándékosan, talán legtöbbször "véletlenül". Bármi előfordulhat. Sajnos előre nem lehet látni, hogy jó, avagy rossz társaságba kerülünk, ha iskoláról van szó. Aztán vagy jó, vagy rossz irányba változunk...

     Az biztos, hogy idővel rájövünk majd, hogy ez most a személyiségünknek használt vagy sem, van mikor bele vagyunk kényszerítve a változásba, bár azt hiszem nem szabad gyökerestől megváltoztatni a személyiségünket, csak azért, hogy befogadjanak. Igaz, változásra sokszor szükség van, csak a mértéket, a megfelelő pontot megtalálni nagyon nehéz, és erre a "régi" barátok megfelelőek lehetnek, hogy szóljanak, hogy talán túlzásba vittük ezt a változósdit...

   Valakinek jól, valakinek rosszul sül el, bármi előfordulhat, olyan is lehet, hogy nagyon keveset változunk, de ahogy hallottam egy nagyon okos embertől: "Az egyetlen dolog ami állandó, hogy minden változik", ahogy az ember is...

T-Duck

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.