Ma játszottuk az Agrár bajnokságban, a D csoportban a 4. meccsünket. Nagyon izgalmas volt főleg az utolsó 3 perc, ami emellé egy örökkévalóságnak is tűnt.

     Eredetileg 22.30kor kezdtünk volna, de szóltak tegnap, hogy van terem hamarabb, és hogy 21.00ra menjünk.

   Az eleje döcögősen indult, mert még napközben kaptam egy telefont, hogy egyik csapattársunk nem tud jönni, mert lázas. Na, gondoltam, hogy akkor csak 1 csere lesz, de még így sincs nagy gond. Este kiderült, hogy a kapus is belázasodott és egy másik csapattársunk sem tud jönni. Fasza, gondoltuk, hogy jó lesz potyára kimenni, de szerencsére néhány telefon után sikerült keríteni egy 5. embert.

   Egy kis melegítés, majd jött a bíró, kezdtük a meccset. Mi kezdtünk. Nem voltak jobbak, úgy gondolom, hogy kb egyenlő erőt képviseltünk, csak ők 7-en, míg mi 5-en voltunk, szóval nekik 2 cserelehetőségük volt, mert 4+1ben kellett játszani.

   Kb a 7-8. percben egy kavarodást követően gólt kaptunk. Nem hagytuk magunkat, passzolgattunk, és egyszer csak gondoltam egyet, előre indultam a jobb szélen, a bal oldalon a kapunk előtt álló társ észrevette, és gyönyörűen odatekerte a fejemre a játékszert, amit sikeresen a kapuba juttattam. Szerencsés fejes volt, mert a kapus teste mellett ment el a labda, de szép kis kontra-támadást hoztunk össze. Ezzel 1-1 lett az állás. Nem sokkal később még abban a félidőben megjátszottuk megint ezt a variációt, de akkor nem jött össze a gól.

   1-1-gyel fordultunk, beálltam a kapuba 3-4 perc játék után. Észrevettem, hogy elől üresen van a társ (aki a gólpasszt adta) és előredobtam Neki, levette és azzal a mozdulattal el is rúgta a kapus mellett a labdát külsővel. A kapu irányába tartott a laszti, de úgy látszott kapufa lesz, így az akcióval együtt mozgó másik társ a kapufa előtt kb 25 centiméterrel belepöckölt, így fordítottunk: 1-2.

   Sajnos pont a támaszkodó lábam mellé jött egy lapos lövés, és mire felemeltem a lábam addigra már sajnos a hálóban volt a játékszer. Volt még időnk, de nem örültem, hogy egyenlítettek, az állás 2-2-re változott.

   Jöttek váltani a kapuban. Nem sokkal később támadtunk, szép passzok, a jobb oldalon, majd lehúzódva az ellenfél alapvonalára kaptam egy passzt amit ballal tettem vissza a kapu elé. Szerencsénkre olyan csavart sikerült beletenni, hogy a védő lába mellett elment a bőrgolyó, a társ pedig a kényszerítőt követően góllal zárta az akciót, ezzel lett 2-3 az eredmény.

   Még volt hátra 3-4 perc, ismét beálltam a kapuba. Nem volt szabad gólt kapni, hiszen vezetünk, és 3 pontért jöttünk, nem csak 1-ért. Komoly nyomás alá kerültünk, kb 5 szögletet is rúgtak, volt egy szabadrúgásuk is. A kilencesünkhöz voltunk szorítva, csak egy rossz lövés után tudtunk felszabadulni egy kicsit, persze ilyenkor rutinosan tartottam a kezemben, majd a lehető legmesszebbre hajítottam a lasztit, hogy teljen az idő.

   Izgalmas és feszült 2 perc maradt hátra. Jöttek a lövések egymás után, szerencsére sikerült mindet hárítani, még ha nem is nagy bravúrral. Kemény lövések voltak, jól védekeztünk és nagyon vártuk már a sípszót, hamarosan le is fújta a meccset a bíró.

     Hatalmas kő esett le a szívünkről, komoly megkönnyebbülést hozott ez a hang, és így örömittasan pacsiztunk és köszöntük meg a játékot a társaknak, az ellenfélnek és a játékvezetést a sporinak. Izgalmas meccs volt, kirohangáltuk magunkat rendesen. Kemény volt így csere nélkül, de nem volt nagyon nagy iram, úgyhogy ki lehetett bírni. A meccs vége tehát Infúziós Búgócsigák 2-3 Cefre F.C.

   Személyesen 1 góllal, 1 és fél gólpasszal emellett sok védéssel járultam hozzá a győzelemhez. Igaz kaptam egy gólt, de ez csak a gólarányra van hatással. Jó meccs volt...

T-Duck

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.