Huhh, tegnap kemény dolgok történtek. Kicsit hosszú volt a nap, de azért délben az a tesióra (foci) jó volt, meg este a meccs is.

     Kezdődött minden egy Géptannal, ami nagyon unalmas volt, az óra második felére be sem mentünk, inkább kint maradtunk csocsózni. Aztán ugyan ez a tárgy jött, csak gyakorlati óraként nem előadásként, szintén 2 órában. Gyakorlatilag 20 perc alatt elsétáltunk a helyre, izgalmas volt, a differenciálműről volt szó, a TLT-ről, a kardántengelyről, meg a dob- és tárcsafék rendszerekről. Az óra második felében körbeálltunk egy traktort, ahol még a kormányzás technológiai hátterét is megnézegettük az előbb említetteken kívül. 

   Aztán irány a DEAC pálya, tesi óra, focizunk. Sokan voltunk, kb 60-an, ebből 50-en jöttünk hivatalosan órára. Fasza bemelegítés, aztán fociztunk nagy kapura fél pályán, mert a 4 kispályán már sokan voltak. Jó volt, szépen játszottunk, lőttem is gólt. Készültünk az esti meccsre, mert a Semmi SE kemény csapatnak látszott.

   Hazamentem óra után, de mennem kellett kórházba látogatni egy barátomat, aztán haza, és máris mehettem vissza a suliba Labdarúgás elmélete és gyakorlata órára, amit Dr. Sándor Mihály tartott, aki, mint utólag kiderült, nagyon nagy ember. Szóval nem igazán tudtam rápihenni az esti meccsre.

   Az óra előtt, mikor felmentem a teremhez, mindenki kint volt, várt. Megkérdeztem, hogy be lehet-e menni, de azt mondták, hogy nem. Nem kérdeztem, hogy miért, elfogadtam. Aztán jött az egyik tárgyfelelős, aki a Buzánszky kupát is szervezi, akivel korábban már összeismerkedtem. Természetesen megismert, bár csodálkoztam ezen picit. Na mindegy, kérdezte, hogy miért nem megyünk be, mondtam, hogy mi történt, aztán az volt a reakció, hogy mostantól én leszek a "teremfelelős".

   Felelőségteljes munka lesz úgy érzem. De igazából nem tudom, hogy mi lenne a konkrét dolgom, bár valószínűleg, ha nem lehetne bemenni a terembe, akkor jeleznem kell Zsoltnak.

   Még az óra elején lerendeztem a könyvem megvételét (Sándor Mihály-Vasutasból aranybányász, Beszélgetések Buzánszky Jenővel), és az írója, aki akkor az előadó is volt dedikálta is nekem. Buzánszky Jenővel készített riportot tartalmaz a könyv, és mivel Jenő bácsi is fog nekünk előadást tartani, ezért majd Ő is alá fogja írni nekem.

   Másfél óra szólt a labdarúgás borzalmas katasztrófáiról, nem gyengén, megdöbbentő videók, képek és adatok bemutatása mellett. Aztán mentünk át a tornacsarnokba, mert kezdődött nemsokára a meccsünk. Nos, az a nemsokára az egy óra volt.

   Nem melegítettem be, ezért 5 perc után a tüdőm szólt, hogy talán pihenni kellene, de aztán nem sokat voltam padon, vissza a pályára, majd a 2. félidőt szinte végigjátszottam.

   Helyzetem nem volt, most inkább hátul maradtam, mert a többiek támadtak, de majdnem adtam gólpasszt, csak az utolsó pillanatokban nem koncentráltak eléggé a srácok. Sajnos ez többször is előfordult, ezért nem szereztünk gólt. Jól játszottunk, kifutottuk a belünket, de az eredmény ezúttal is elmaradt. Mondjuk a terem sem épp a legmegfelelőbb volt, és azt hiszem a cípőm talpával is gond van, mert a csúszós füvön biztosabban álltam. De nyilván nem másra kell kenni a dolgot, nem sokat hibáztunk, de azt kihasználták, mi pedig nem tudtunk élni a lehetőségeinkkel.

     Gyakorlatilag más nem is nagyon történt, csak még olvastam az új könyvem. Ha ma nem kellett volna suliba mennem, szerintem hajnalig olvastam volna. Jövőhéten Hegyi Iván lesz a vendégelőadó, de Buzánszky Jenő is mesél 2 előadás erejéig az Aranycsapatról és ifj. Knézy Jenő is beugrik majd egy előadás megtartására.

T-Duck

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.